2009. május 31., vasárnap

Spanyolnátha

Utóbb derült csak ki, hogy spanyol csirkét ettünk. Öten. Rengeteg combból. Meg brokkoli-krémlevest.

Utóbbit előbb.
Ehhez érdekes módon kell krumpli, hámozva, mosva, puhára főzve. Meg brokkoli. Azt nem kell hámozni, a többi viszont szintén. Lehet ugyanabban lábosban is. Só. Nihtfordémkind nohdácu leveskocka. Arányok: négy krumpli, egy brokkoli. És ha már puha, akkor a vizet leöntve botmixolni, tejjel, vízzel felváltva felönteni, amíg kívánt sűrűségű nem lesz. A miénkben szinte megállt a kanál. Croutonnal tálalva fogyasszuk. Ami nem más, mint kockákra vágott pirítós. Ígyni:Előbbit utóbb.
A hét csirkecombot félbe, így már tizennégyről beszélünk, ezeket szépen megmosni, befűszerezni ízlés szerinti mennyiségű sóval, szójaszósszal. És mivel valahogy sosem sül meg semmi a sütőben, ezért egy kevés olajon, serpenyőben előpírít. Aztán beleforgat kb fél üveg (2-3 dl?) ketchupos-két-három kiskanalas mézes elegybe. És aztán a sütőbe be. 200 fokon, időnként forgatva, a kecsápos lével locsolgatva szerintem egy óra. Rizzsel, sok szalvétával.
Igazából bevalljuk, ez egy főző-tribute. Szóval felteszünk egy tribute-ot, mögé meg egy igazit. És akkor akik tényleg főznek.

2009. május 8., péntek

Chimborazo

Kókusztejes curry-s csirkemell, furcsa krumplival, utána crumble.

Ez utóbbi a desszertek csimborasszója, de ne szaladjunk előre.

A terv tócsni volt, de elrontottuk. Fontos, a tócsnihoz nem kell megfőzni a krumplit. Mi megfőztük, és aztán még egy ideig hittük, hogy lehet belőle tócsni, így hozzákevertük a lisztet, hagymákat, de akkor már láttuk, hogy ez nem az, ami. Szóval egyszerűen hagymás törtkrumplinak hittük, és ebben a hitben még gyorsan megforgattuk egy kis forró olajon, hátha meg is pirul. De ezt csak módjával tette.

Nade.

A csirkemellet felcsíkoztam, besóztam. Egy edényben összekevertem rengeteg curryport, fűszereket és olívaolajat, amíg masszaszerű nem lett. Ebbe forgattam bele a mellcsíkokat, amiket utána egy serpenyőben aranybarnára sütöttem, majd felöntöttem a kókusztejjel. Ez egy kicsit híg lett, liszttel sűrítettem be.

Avokádós paradicsompaprikás paradicsomsalátával:
Most már elől vagyunk, jöhet a Crumble.
Íme a knowhow: Nagyon egyszerű. Egy kerek sütőedényt ki kell vajazni és bele kell karikázni néhány banánt és kockázni hámozott-magozott almát. Utána-előtte-közben, ki hogyan, egy keverőedényben 15 dkg lisztet, 10 dkg cukrot és 10 dkg vajat kézzel össze kell dolgozni. Ehhez érdemes a vajat megolvasztani, akkor nem fog fázni a kezünk, no meg könnyebb is. És egész egyszerűen ezt a masszát rá kell morzsolni - innen a magyar elnevezés: morzsatorta - a gyümölcsökre. Fedje jól el.

Nem baj, ha vannak nagyobb morzsák is, sőt, annál finomabb lesz, kívül ropogós, belül nem. Előmelegített sütőben fólia alatt fél órát kell sütni, nélküle amíg meg nem barnul szépen a teteje.

Vannak bonyolítások, hogy dióval, csokival, mazsolával, de ez utóbbit nem is szeretjük, az előbbiek pedig kontraprodukálnak, el ne rontsuk az egyszerűséget.

Viszont fagyival melegen-langyosan falni!

Nézzünk város-számos-videókat, afféle Across the Universe: London, Berlin, Párizs.

Várunk szeretettel újabb ötleteket, kívánságokat, kizárólag városnevekkel.

Majdnem ugyanaz

Ez most nem a fantázia netovábbja, bár szerintem jól hangzik: Pulykacomb-barbecue szárított paradicsomos gnocchival és brokkolival.

Úgy készült, hogy.

A comb bőrét, meg kicsit a húst bevágtam, és bekentem mindenféle jóval, fűszerekkel, szójaszósszal, majd hirtelen megpirítottam mindkét felét, aztán be a sütőbe évekre. Lassan sült, először alufóliával a tetején, aztán anélkül, aztán amikor már nagyon éhesek voltunk, kivettük.

De még előtte megfőztük a brokkolit meg a gnocchit külön-külön, aztán a gnocchit a pulyka pirításából maradt olajon kicsit pirítgattuk, forgatgattuk, mellészórtunk szárított paradicsomot.

Ilyen lett, finom is, bár érthetetlen, miért kell ennyit sütni ezeket a húsokat.És akkor a coverband-ek coverband-je: The Braindogs. Ian Siegal a blues Tom Waits-e. Can I get an Amen?